Biztos, hogy minden magyar tiszta lelkiismerettel néz a tükörbe október 23. előestéjén?

172

A szcientológusok nyílt levele minden, magát demokratának, humanistának, szabadgondolkodónak és/vagy kultúrembernek tartó magyar emberhez

Ötvenhat a magyar szabadságvágy eltörölhetetlenségének évfordulója. Ötvenhat annak szimbóluma, hogy a magyar néppel nem lehet mindent megtenni. És természetesen ötvenhat október huszonharmadika a bátor kiállás, az önfeláldozás szimbóluma lett a magyar történelemben.

Elvileg.

Mert milyen bátorságot ünnepel az az ember, aki tevőlegesen tűri a legalapvetőbb emberi jogok lábbal tiprását?

Mit ünnepel az az ember, aki a hallgatásával asszisztál egy békés közösség elleni gyűlöletkeltő izgatásban, egy olyan közösség elleni izgatásban, melynek tagjai megbecsült, hasznos és törvénytisztelő polgárai ennek az országnak?

A vallási diszkrimináció az egy dolog. Csúnya dolog, de a mai információkkal túltelített világunkban „talán”, „valahogyan” kimagyarázható, hogy sokan – akik más esetekben annyira kényesen ügyelnek az emberi jogok tiszteletben tartására – elmennek, évek óta elmentek a mellett, és még csak észre sem vették, hogy a hivatalos szervek és a média milyen hátrányos megkülönböztetéssel bánt és bánik a szcientológusokkal.

A konkrét vallásüldözés, a vallásgyakorlás erőszakkal történő megakadályozása, a fizikai fenyegetés és az ezzel párhuzamos, hazugságokon alapuló, általános hangulatkeltés viszont már egy másik kategória.

Súlyos szavak?

Túlreagáljuk?

Ellenkezőleg: eddig voltunk túlzottan türelmesek.

Kétezer-tizenhét október tizenkilencedikén a magyar hatóságok egy összehangolt akció keretében az ország minden pontján, ahol szcientológus közösségek léteznek, fizikai kényszerrel akadályozták meg egy törvényesen működő vallási közösség tagjait abban, hogy vallásukat gyakorolják. Otrombán, a legszemélyesebb magánszférájukba behatolva, a legsötétebb történelmi időket idézve bántak békés magyar állampolgárokkal.

Átléptek egy határt.

Egy nagyon durva határt, és történt valami, ami még ennél is megdöbbentőbb:

Mindehhez az eddig egymást szapuló kormánypárti és a magát függetlennek tartó média döntő része légből kapott, rosszindulatú pletykák terjesztésével tevőlegesen asszisztált.

Ha szó nélkül tűröd, hogy melletted hajánál előrángatott dolgokkal, teljesen egyértelmű hazugságokkal gyalázzanak ártatlan embereket, az egzisztenciájukat fenyegessék, és még a koncepciós perek stílusát idéző módon a felszólalás jogát is megtagadják tőlük, akkor Te is részese vagy a dolognak.

Ez már az a kategória, amire az sem ad felmentést, hogy „a karrierem fontosabb”, „nekem is van családom”, „nekem is fontos, hogy megőrizzem a munkám”, „kis ember vagyok én ahhoz, hogy szívóskodjak”, „ne szólj szám, nem fáj fejem”.

Sose gondoltuk volna, hogy a XXI. században, Európa közepén, egy ilyen idézettel kell zárnunk majd egy publikációt, de sajnos Babits Mihály Jónás könyvéből kiemelt szavai vallásra, világképre, politikai nézetre való tekintet nélkül most minden szerkesztőhöz, minden közgondolkodóhoz, minden becsületes emberhez szólnak:

„..De böjt, s jámborság néked mint a pélva, mert vétkesek közt cinkos, aki néma…”